Angyalok a Mezőségen

dec 22nd, 2017 | By | Category: Beszámolók

Angyaljárás Székelyföldön.

Egyik este  jóbarátommal, Sebestyén Jánossal való beszélgetés során került szóba az Erdélyi Magyarok Közhasznú Alapítvány Angyalok a Mezőségen programja, amely az erdélyi szórvány magyar települések még magyarságukat megtartó idős és hátrányos helyzetű családjainak próbál segíteni az egész év folyamán, és most a közelgő Karácsony alkalmával is.

Azonnal megtetszett a gondolat és egy rövid beszélgetés után meg is egyeztem iskolám igazgatójával, Dr. Bernyák Adriennel, hogy rendezzünk mi is egy gyűjtést, hogy az elhagyatottságban élő magyar emberek szívébe egy kis melegséget tudjunk csalni.

Nagy örömünkre szolgált, hogy számos adomány érkezett, legyen szó egy-egy apróságról, tartós élelmiszerről vagy készségfejlesztő játékokról.

Az iskolai gyűjtéssel párhuzamosan sokan próbáltak kisebb-nagyobb cégektől, családoktól és iskoláktól adományokat gyűjteni, így tetemes mennyiségű élelmiszerrel és játékkal vágtunk neki a közel 8 órás utazásnak. Főhadiszállásunk Magyarfülpösön a Szivárvány Alapítvány bentlakásos gyermekotthonában volt.

http://www.szivarvany.ro/about.html

A gyermekotthon létrehozója és a szórvány települések lakosságának lelkipásztora Ady István és az Erdélyi Magyarok Alapítvány vezetői Fülöp Antónia, Bálint László és Tetlák Örs fogadott minket nagy szeretettel.

Első este egy baráti beszélgetés keretén belül igyekeztük megismerni egymást és azokat is, akik Magyarország számos más pontjáról érkeztek adományaikkal.

Vasárnap délelőtt részt vettünk Ady István református lelkész Istentiszteletén. Az elhangzottak rendkívül szívhez szólóak voltak. Felhívta a figyelmet az emberek közötti személyes kapcsolatok fontosságára, az egymás iránti szeretetre, az odafigyelésre. Beszélt arról, hogy mit jelen a helyieknek a vallás, az a vallás amely lelki támaszt nyújtva segíti őket túllendülni a mindennapok problémáin, a nélkülözésen.

Fotók: MISE

A későbbi program az adománycsomagok elkészítése volt. Minden igaz Magyar embernek, akik a szórvány településeken élnek egyencsomagokat készítettünk. Ezekbe rizs, cukor, liszt, étolaj, szaloncukor, tisztálkodási és tisztítószer került. A gyerekeknek szánt csomagok ezen felül még további finomságokat és játékokat tartalmaztak. Körülbelül 450 ajándékcsomag készült. Tizennégy, magyar gyerekeket tanító és foglalkoztató gyermekotthonnak is állítottunk össze nagyobb tételben adományt.

Fotók: CSOMAGOLÁS

A következő napok a gyermekotthonok és a családok felkeresésével teltek. Az alapítvány vezetői 3-4 fős csoportoknak osztották ki a címeket, ahová el kellett juttatni a csomagokat. A megsegített családok névsorát a helyi tiszteletesek segítségével állították össze.  A cél az volt, hogy igaz,  magyarságát még megtartó, rossz körülmények között élő emberekhez tudjuk eljuttatni ezeket a szerény, ám szívből jövő ajándékokat.

Első utunk Mezőörményesre vezetett, ahol főként gyermekes családokat látogattunk meg. Akikhez mentünk, nem is számítottak érkezésünkre. Igazi meglepetés volt számukra az ajándékokat hozó Angyalok megjelenése.

A fogadtatás mindenhol őszinte és szeretetteljes volt, a csomagok láttán mind a gyerekek, mind a felnőttek nagyon meghatódtak és nem győztek hálálkodni. Mindenhol volt időnk egy kis beszélgetésre. Elmeséltük nekik, hogy még mindig sokan vannak odahaza akik gondolnak rájuk és alkalmanként, vagy folyamatosan igyekeznek könnyebbé tenni a mindennapjaikat akár pénzbeli, akár egyéb adománnyal az alapítványon keresztül.

Igaz, az Angyaljárás csak egy csepp a tengerben és csak Karácsony közeledte miatt jutottunk el hozzájuk, de mégis olyan szeretettel fogadtak bennünket mintha az egész évüket tettük volna szebbé. Ehhez hozzájárult a Karácsony szellemisége is, ami még inkább emelte a hangulatot ezeken a találkozókon.

A beszélgetések során kiderült, hogyan is élnek errefelé az emberek. Szegényes házakban, rossz körülmények között, kisebbségben. A legtöbb településen a magyarság aránya 10-20%, a gyermekeknek nincsen lehetőségük magyar iskolába járni, magyarul csak otthon a szülőkkel (már ha még egyáltalán van nekik) és a nagyszülőkkel tudnak beszélgetni. Az iskolában és a faluban csak románul tudnak és sokszor csak románul mernek beszélni. Sajnos, ha az idős nagyszülők már nem lesznek, a magyar nyelv is jó eséllyel hamar el fog tűnni ezekből a kicsiny falvakból. Egyelőre még szerencsére a többség meg tudja tartani nemzeti identitását és tiszta magyarsággal tud beszélni.

További probléma, hogy a magyar fiataloknak sokszor román férj vagy feleség jut, így a család fő nyelve már a román lesz. De még ezekben a családokban is beszélnek magyarul a 3-5 éves gyerekek is. A végsőkig kitartanak, hűek Magyarságukhoz.

Fotók: CSALÁDOK

Hétfőn reggel megérkeztek a gyerekek a bentlakásos iskolába.

Egy tucatnyi kis eleven gyerkőc jött. Sokan már nagyon várták a hétfőt, hogy ismét szeretet, tiszta rendes környezet vegye körül őket, hogy ételhez juthassanak, mert mindezt sokan már otthon nem kapják meg. Sajnos vannak olyan nyomorban élő családok is, ahol ha a gyerek az alapítványok által odajuttatott nadrágban, pólóban vagy cipőben érkezik haza, azt rögtön elveszik tőle, és vagy odaadják a testvéreinek, vagy a szülők elcserélik néhány pohár pálinkára. Sok esetben a szülők sem örülnek a gyermek hétvégi hazaérkezésének, mert tisztában vannak vele, hogy nem tudják ellátni őket sem anyagi okok miatt, sem azért, mert hétvégén is embertelen körülmények között kell dolgozniuk. Ahogyan a későbbi filmből is kiderül, néhány éves gyerekeknek egyedül kell begyújtaniuk otthon, ha nem akarnak fázni, maguknak kell ételt készíteni, ha egyáltalán van miből. Még a házkörüli teendők is rájuk várnak, ha a szülők máshol dolgoznak.

Miután mi befejeztük a reggelit, rögtön ellepte a gyereksereg az étkezőt. Mindenki fegyelmezetten csendben állt az asztal mellett, amíg valamelyikük elmondta az asztali áldást. Miután leültek szinte teljes csendben folyt az étkezés. A reggeli után mindenki elmesélte mi történt vele otthon a hétvégén, azután tanulni mentek.

Fotók: REGGEL

Újra útnak indultunk. Utunk több kis településen vezetett keresztül , ahol döbbenetes látvány fogadott bennünket. Szinte alig álló falak, a beszakadt, vagy ahhoz közel álló tetők látványa, szakadt koszos ruhákban céltalanul lézengő emberek, szemetes faluszéle, kis tanyák és lakatlan félig összedőlt épületek. Többek között ilyen volt Tancs település is. Mivel a településnév magyarul is ki volt írva feltehetően 40%, vagy a fölötti a magyar lakosok száma.

Fotók: ÚTKÖZBEN

Utunk tovább vezetett Oroszfája és Komlód településekre, ahol idős embereket látogattunk meg. Ezeken a településeken mindössze egy kamasz magyar fiú él. Az ottani magyarság átlag életkora 60 év felett van. Az előző településhez képest kicsit jobb, ám még így is szegényes környezetben találkoztunk az ott élőkkel. Itt is nagy szeretettel fogadtak, invitáltak kávéra, pálinkára és ebédre is, de mivel sok helyre szerettünk volna személyesen eljuttatni a csomagokat haladtunk is tovább.

Fotók: FALVAK

Út közben láttuk a térképen, hogy egy Teleki kastély van az egyik település határán. Gondoltuk végre látunk valami szépet is, de odaérkezéskor döbbenetes látvány fogadott minket. A hajdanán gazdag nemesi uradalomnak már nyoma sincsen, az épület szinte teljesen elpusztult, már csak a romjai maradtak.

Fotók: TELEKI KASTÉLY

Utunkat újra és újra az elmúlásra utaló jelek szegélyezték, ám ott volt ezekkel szemben az a fantasztikus érzés, amit a helyi magyar családoktól kaptunk. Összességében döbbenetes ám mégis felemelő élményben lehetett része minden Angyalnak, aki ezekben a napokban a környéket járta!

Úgy gondolom mindenki gazdagabb lett az út alatt és jövőre is részt vesz ezen a csodálatos kezdeményezésen, hogy ismét pár napra boldogságot csempésszen az ott élő Magyarság életébe!

 

Az alábbi honlapokon lehet részletesebben tájékozódni az alapítványról és a gyermekotthonról:

http://www.szivarvany.ro/index.html

http://www.erdelyimagyarok.com/

 

Dokumentumfilm a Szivárvány Alapítvány gyermekotthonáról:

https://www.youtube.com/watch?v=GI5N-qD_5jI

 

Végezetül Ady István szavaival búcsúzom.

„Karácsonykor az ember mindig hisz egy kissé a csodában, nemcsak te és én, hanem az egész világ, az emberiség, amint mondják, hiszen ezért van az ünnep, mert nem lehet a csoda nélkül élni.” Márai Sándor”

Néhány napig csak csodálkoztunk azon, hogy hogyan mozdul meg egy kis világ körülöttünk. Határon belülről és határon kívülről emberek indultak el, hogy a Mezőség lassan süllyedő világába egy kis fényt, szeretetet, reményt küldjenek hozzánk.

Gyerekeink csak kapkodták fejüket, nénik és bácsik jönnek-jönnek tele kézzel, mosolygós arccal. Sokan közülük ilyent még nem láttak, éltek át. Nem csoda, hiszen első évüket töltik a Szivárvány Ház meleg, szeretetet sugárzó falai között és úgy itták magukba a mosolyt ragaszkodást, mint akik tudják, hogy kell raktározni ezekből a csodás emberi érzésekből mert nemsokára bezár a bentlakás ajtaja, következik a három hetes hideg vakáció.

Az ajándék dobozok még ott állnak a korábban felállított karácsonyfa alatt. Nézegetik nap mint nap, de nem nyúlnak hozzá, mintha sugallaná a kis tekintetük, majd otthon bontjuk ki, lesz benne ajándék, de főleg szeretet melege az otthoni hideg karácsonyi napokon.

Köszönjük a szeretetet, gondoskodást és ha majd otthonaitokban meggyúl a gyertyaláng gondoljatok újra rájuk, hogy a lélek melege töltse be kicsi őszinte gyereki lelküket.

A Neoton Familia örökzöld dala jut eszembe: „Ha elmúlik karácsony a szeretet lángja halványabban ég, de ha vigyázunk rá nem alszik ki még”

Vigyázzunk egymásra, szeretteinkre, nemzetünkre.

Köszönjük a gyermekek iránt való jóságukat, áldott ünnepet kívánunk mindannyiuknak!

Áldott békés ünnepeket kíván Ady István és a Szivárvány munkacsoportja

 

 

Az angyalok:

Sebestyén János

Szeszler Dávid

Bereczky Attila

Leave a Comment